Mondták már neked, hogy túl érzékeny vagy? Tapasztaltad már azt, hogy az érzéseidet megkérdőjelezték vagy túlzottnak minősítették?  „Ne reagáld túl!”„Ne legyél olyan mimóza!” Hallottad már eleget ezeket? Szoktad magad indokolatlanul kimerültnek érezni, pedig nem történt más, csak épp valakivel találkoztál vagy körülötted történt valami változás?

Elovasom

A Föld rezgésszintje emelkedőben. Az emberiség tudatszintje úgyszintén. Izgalmas időszakot élünk spirituális vonatkozásban (is). Minden szépségével, ugyanakkor nehézségével és kihívásaival együtt.

A régi, elavult, tovább már nem működő, nem működtethető rendszerek recsegnek-ropognak és dőlnek le, minden szinten. Az új, a másképp teljes kibontakozásáig pedig még sok tennivalónk van.

Hétköznapi szinten, az életed vonatkozásában, ez egy hol gyorsabban-hol lassabban száguldó hullámvasutazásra emlékeztethet. És te pedig keresed a kapaszkodókat, az irányjelzőket, mert szeretnél minél építőbben és értelmesebben részt venni ebben az egész átalakulási folyamatban.

Elovasom

Szépség – körülötted és benned

A Természet nagy tanító és útmutató. Mindig lehet hozzá fordulni, ha ebben a kissé elkényelmesedett, túlvárosiasodott és fogyasztásra hypolt világunkban valamiféle természetes (:-))) értékrendre és irányra vágyunk. Mint például most is. Frissen és üdén zöldellnek a fák, színesebbnél színesebb és illatosabb virágmezőket láthatunk, és érkeznek lassan sorban a finom nyári gyümölcsök, hogy ízesebbé tegyék a napjainkat. Szépség mindenütt. És akkor fordítsuk ezt egy kicsit befelé.

Benned mi az, ami virágzik, érik, szépséget bont? Szerinted te miben tudsz most kibontakozni? Megtalálod, (f)elismered önmagadban a szépet, a jót, az értékeset?

Mi az, ami jó érzéssel tölt el, amikor magadra figyelsz? Vagy amikor az életedre nézel rá. Mi az, amire büszke vagy ( a jó értelemben)? Mi az, amit szeretsz magadban?

És igen, könnyű most inkább továbblapozni mondva, hogy „mit tudom én ezt?”, vagy „minek töltsem az időm ilyesmivel, ha aztán úgysem jó semmire a való életben”. Ha tényleg így gondolod, akkor ez az írás nem fog támogatni téged az önbecsülésed, az önszereteted erősítésében. És természetesen lehet ezek nélkül is élni, csak akkor miért is akadsz ki azon, ha küzdelmes, értelmetlen és sivár az életed…

Ha mégis adsz esélyt magadnak, akkor itt van 2 egyszerű tipp, hogyan könnyítsd meg a saját dolgod, amikor úgy érzed nehéz önmagad értékes oldalát felfedezned.

Tehát, ami szerintem igazán segíthet ilyenkor az az, ha belegondolsz a következőkbe:

1, tényleg nem tudok egy-két jó tulajdonságot, értéket, adottságot felfedezni/elmondani magamról? tényleg ennyire nincs jó véleményem magamról???

Ha őszintén belegondolsz és megengeded magadnak, hogy meglásd a teljes képet, és félreteszed egy időre az állandósult kételyeidet, önmarcangolásodat, maximalizmusodat, vagy épp a mártíromságodat, akkor meglepődsz majd az eredményen.

Szerintem csak elkezdeni nehéz. És ha tettél egy lépést, akkor jönni fog a következő is. Ha találtál egy jót, becsülnivalót, szeretnivalót, tisztelnivalót magadon, akkor jönni fog a következő is. Engedd szabadon! Hagyd, hogy a Szépség-ed és a Jóság-od átjárjon.

2, nem tartozol senkinek sem magyarázattal, sem számadással! Jogod van azt gondolni magadról, amit érzel! És NEM! Nem kell megmagyaráznod, hogy miért is érzed, gondolod, hiszed azt magadról. Ez a TE véleményed! És akár meg is tarthatod csak magadnak. A lényeg, hogy érezd, higgyj benne és éld is meg. Tedd életté magadban! És figyeld meg mit hoz ezután a napjaidba:-)

Légy ott, ahol lenned kell!

Kevésbé költőiesen fogalmazva, úgy élsz, hogy pezseg benned az élet? Éled az életet vagy inkáb csak álmodozol róla?

Az egyik legnagyobb elakadásod lehet, ha a fejedben teljesen mást gondolsz a vágyadnak, életcélodnak, mint amit a tested-lelked életnek érez és valóban, igazán él(ne).

Például, fejben látod magad ahogy határozottan és erőtől teljesen teszed a dolgod és ezáltal adsz, támogatod a szeretteidet, a környezetedet. Ami viszont történik a hétköznapokban és amit kivitelezni tudsz az az, hogy félsz nemet mondani nehogy megbántsd a másikat, és így a mások vélt/valós elvárásainak megfelelésében folyton szétesel, erődet és fókuszodat veszted, és csak ideig-óráig és feleannyira tudsz jelen lenni a helyzetekben és mások támogatásában, mint amennyire érzed, hogy tehetnéd. Arról nem is beszélve, hogy hol vagy te és a szükségleteid ebben az egész folyamatban.

Két probléma is van ezzel.

1, Valóban azt akarod, amit gondolsz, hogy akarsz? Tényleg az tenne boldoggá, az pezsdítené fel a véred, az hozná vissza a lelkesedésed? Példánál maradva: tényleg a „megmentő” szerep tesz igazán boldoggá?

2, Biztosan jól vagy benne ebben a helyzetben? Mert például, ha tényleg segítő típus vagy, akkor viszont lehet, hogy másképp kellene csinálnod ahhoz, hogy valóban mindenki számára nyertes-nyertes helyzetet hozz ki belőle.

Tehát, ne azt a helyet keresd, mint egy álomban, ahol minden szép és jó, és nem lehet semmi probléma. Arra gondolok, ahol felpezsdül benned az élet. Van benne kihívás is, hiszen ÉLET, így van benne egy nagy adag bizonytalanság és kiszámíthatatlanság is, és nem mindig könnyű vagy kényelmes. Ugyanakkor pont itt van a valódi öröm, szépség, izgalom, kaland, összefogás, közösség is 🙂 Ezt az érzést keresd!:-)

OK, ez talán meg is van már. És akkor egyszercsak belédnyilal egy gondolat, akár egy erőteljes testi érzéssel párosulva, ami olyan, mint amikor berántanak egy falat ez elé a szép, elevenséggelteli kép elé. Vagy mintha kapnál egy gyomrost, miközben könnyedén és nyitottan és felszabadultan lépkedsz ebben a képben. Hopp! Meg is találtad a legnagyobb elakadásod, ott vagy annál a határodnál, ahonnan eddig mindig visszafordultál, ahol megtorpantál. Tehát engedd ezt meg magadnak! Itt tudsz változni, fejlődni, továbblépni, másképp csinálni, mint ahogyan eddig.

És nem kell hatalmas nagy dologra, fájdalomra, stb. gondolni. Vagy az se blokkoljon le, hogy te ezt honnan is tudhatnád, nem tudhatod. Amit keresel, az az első dolog/elakadás ami eszedbe jut, esetleg egy testi érzet, egy élethelyzet, egy konfliktus. Akkor van meg, ha úgy érzed, hogy bezárulsz, védekezel, tágulás helyett összezsugorodsz. Ugyanakkor a válasz is benned van. Vagyis általad.

Tedd fel magadban a kérdést: Drága Univerzum/Istenem, mire lenne szükségem ahhoz, hogy az elakadásom helyett (képzeld ide azt, amire rátaláltál most magadban), lelkesedéssel éljek?

Ünnepeld az Életet! Találj rá a rítusaidra!

Legyél jelen! Légy valós! Keresd azokat a helyzeteket, ahol pezseg benned az élet, azokat az embereket, akik együtt tudnak áramlani veled, támogatóan.

Kapcsolódj a környezetedhez, a környezetedben lévőkhöz!

Oszd meg az örömödet, a bánatodat, amit éppen igaznak és valódinak érzel magadban.

Valódi helyzetben, valódi figyelemben.

Keress közösséget. Lehet, van már. Akkor menj velük!

Ha még nincs, akkor keress! Lehet, csak egy alkalomra/eseményre. Lehet, több alkalom is lesz belőle. De nem ez a lényeg most. Hanem, hogy tegyél egy lépést! Lépj ki a falaid mögül! Oda, ahol valódiságot érzel.

Ha az előző két pontban jelen voltál, akkor az már mutatja az irányt, ami most neked a legjobb.