Akár szeretnéd, akár elkerülnéd… Akár tudatos vagy rá, akár fel sem fogod, hogy éppen mi történik… Akár te hívod meg, akár rád tör váratlanul… egy biztos: nem kerülheted el, hogy bizonyos időközönként fenekestül fel ne forduljon az életed ahhoz, hogy másképpen folytasd azt. Lehetőleg egy magasabb tudatszinten és harmónikusabb életminőségben.
ElovasomÉrdekes módon az, hogy az átlagnál érzékenyebb/fogékonyabb vagy az energiákra még egyáltalán nem jelenti azt, hogy időközönként ne vesznél el a gondolataid rengetegében, azaz a fejedben. Belső világodban amúgy is jól érzed magad, néha éppen hogy sokkal szórakoztatóbb is tud lenni, mint a külvilág történései, ahol nem mindig boldogulz zökkenőmentesen. És éppen ez a vonzó belső világ az, ami veszélyes is lehet számodra.
ElovasomTapasztaltad már te is azt, hogy egy stresszes, ideges ember mellett, te is hamar frusztrált és szétesett lettél, pedig azelőtt a nyugalom áradt belőled? Kaptál már életedben legalább egyszer valami hasonló megjegyzést, hogy: „már megint álmodozol, kezdj inkább magaddal valamit!”, vagy „ajjajj, már megint be van fordulva magába, elvesztettük egy időre!”, vagy „ne már! ennyire ráérsz, hogy már megint a virágokat szagolgatod?”, vagy valami további hasonlók. Ismerős ez neked is?
ElovasomAmikor hétköznapi szinten keresed a legjobb megoldást egy-egy élethelyzetben, a legmegfelelőbb választ egy-egy kérdésedre, akkor bizony előfordul, hogy annyira beleveszel a mindennapok mókuskerekébe, hogy épp az egyik legcsodálatosabb forrásról feledkezel meg. Ami ráadásul mindig kéznél van és mindig a rendelkezésedre áll, hiszen belőled fakad. Mi ez? Hogyan kapcsolódj és élj vele? Nem árulok el titkot, csak összefoglalom, hogy szerintem mire érdemes figyelned.
ElovasomBármennyire is érzékeny lelkületű, az átlagnál erőteljesebben empatikus beállítottságú vagy ÉS legtöbbször spontán érzed a késztetést, hogy képességeidet, együttérzésedet, figyelmedet, támogatásodat a mások javára fordítsd…
Bármennyire is érzed, hogy jót szeretnél tenni a világgal, hogy az a hivatásod, az a rendeltetésed, hogy szolgáld a jóságot, hogy emelj és építs és adj…
DE addig amíg a hétköznapi szinten, a fizikai világban, a saját életedben nem vagy a helyeden, azaz nem rendelkezel biztos alapokkal, gyökerekkel a mindennapjaid stabil működtetéséhez, addig mindezt nem fogod tudni úgy kiteljesíteni, ahogyan lehetőséged VAN rá.
Addig, amíg a biztos alapok, a valós önértékelésed és önismereted nincs meg ahhoz, hogy ezt a szolgálatot magasabb szintre emeld, addig mindez mártíromságba, azaz önmagad lehetőségeinek és kiteljesedésének erőteljes rovására mehet.
Biztosan már most nagyon sokakat segítesz, támogatsz, nagyon sokat adsz a világnak, viszont az a kérdésem, hogy ha őszintén önmagadba nézel, akkor ez mennyire megy a saját életed, a saját energiáid rovására?
Mennyire tudod a saját céljaidat beteljesíteni/elérni, mennyire tudod az életedet kiteljesíteni olyan mértékben amire igazából lehetőséged VAN?
Mennyire vagy elégedett önmagaddal?
Mennyi örömöt élsz meg, engedsz meg magadnak?
Hogy állsz a sikerekkel, mennyire tartod sikeresnek magad abban, ami neked igazán számít?
Tehát nem áldozatként, nem mártírként, nem önfeláldozásból, nem szenvedéssel és nélkülözéssel teli út a lelked vezérelte út.
Vagyis, ha azt érzed, hogy nehéz, mert csak adsz és adsz, kimerülsz tőle, nem kapsz szinte még minimális elismerést sem azért, amit jószívvel teszel, akkor azt jelenti, hogy a fizikai szinten, a személyiséged szintjén, azaz a hétköznapok működtetésében gyakorlatában még feladatod van, dolgod van. Azt jelenti, hogy még valamit a helyére kell tenned magadban ahhoz, hogy igazán ki tudj teljesedni.
És amit a leginkább a helyére kell tenned magadban, ha érzékenyebb és lelkibb beállítottságod van, az az ERŐd megismerése és hatékony megélése, ehhez kapcsolódóan egészséges én-HATÁRAID megismerése és határozott képviselése, valamint külső-belső ENERGIA-TERED rendszeres és folyamatos tisztán tartása. Vagyis rendszeresen szánj időt arra, hogy regenerálódj, és igenis szánj időt arra, hogy magaddal is foglalkozz, magadra is figyelj, magadért is tegyél.
És mielőtt még itt elmennél abba az irányba, hogy ez mennyire önző dolog, gyorsan pontosítom, hogy a magaddal foglalkozz, abban nagy adag önismereti munkát IS értek. Az előbbi bekezdésekben említettek szerint.
Legnagyobb hozománya mindennek az lesz (többek között), hogy újra és újra vissza tudsz majd állni a saját középpontodba, ahhonan aztán így már egy teljesen más alapról, teljesen más szinten, önmagadat IS képviselve tudsz működni, tudsz adni és támogatni, szolgálni a világ és a Föld javát.
És nem csak azt érzed majd, hogy kihasználnak, nem csak azt érzed majd, hogy nem kapod meg azt az elismerést, sikert, amit megérdemelnél. Se kívülről, se önmagadtól. Abbahagyod, hogy leginkább elégedetlen vagy önmagaddal, mert nem ott, nem annak, és nem azt adod támogatásként, segítségként, amire és ahogyan igazán hivatott vagy.
EZEK AZ ALAPOK, ahova aztán be tud érkezni, te pedig be tudod fogadni és engeded hatni általad, a képességeid, a lelki hívásod és a lelki erőid, amiket mélyen belül érzel. Ez így már egy sokkal tágabb, sokkal biztosabb szint, mert nem te csinálod, hanem kapcsolódva és összhangban vagy a Létezés végtelen szeretet áramával, a magasabbrendű/univerzum/Isten útmutatásaival és vezetésével. És az erőd megsokszorozódik, mert szívből élsz és cselekszel, a szellem(ed) vezetésében.
Tapasztaltad már azokat a nehéz napokat, amikor mintha minden ellened esküdött volna. Amikor egyrészt szinte semmi, de tényleg semmi erőt nem érzel magadban ahhoz, hogy ezt a napot valahogyan végigtoljad.
ElovasomTapasztaltad már azokat a nehéz napokat, amikor mintha minden ellened esküdött volna. Amikor egyrészt szinte semmi, de tényleg semmi erőt nem érzel magadban ahhoz, hogy ezt a napot valahogyan végigtoljad.
ElovasomAhhoz, hogy megtaláld a bizalmat magadban és az életedben, előbb tisztában kell lenned azzal, hogy hol vagy a legbizonytalanabb.
ElovasomMondták már neked, hogy túl érzékeny vagy? Tapasztaltad már azt, hogy az érzéseidet megkérdőjelezték vagy túlzottnak minősítették? „Ne reagáld túl!”„Ne legyél olyan mimóza!” Hallottad már eleget ezeket? Szoktad magad indokolatlanul kimerültnek érezni, pedig nem történt más, csak épp valakivel találkoztál vagy körülötted történt valami változás?
Elovasom