Valószínűleg elgondokodtál már azon, hogy hogyan szeretnéd élni az életedet. Úgy szívből, igazán. De az is lehet, hogy inkább abból van eleged, ahogyan most élsz.

A külvilág túl sok, túl erős ingereivel szemben kiépítetted saját belső, titkos menedékedet, ahova elrejted valódi önmagad, mert ezt tűnt a leghatékonyabb megküzdési és „túlélési” stratégiának.

Viszont érzed, és egyre inkább feszít az, hogy nem éled azt az önmagad, aki igazán lehetnél.

Erődet és az átlagnál magasabb érzékenységedet visszafojtod, képességeidet és adottságaidat tartalék lángon tartod. Várod, hogy mikor jön majd el a te időd is, amikor a világ megérik arra, hogy megértse és fogadni tudja a te érzékenyebb lelkületedet.

Időről-időre nekifogsz az életed átalakításának, de igazából nem tudod, hogy hogyan csináld, hogy valódi és tartós hatást érj el. Azt tapasztalod, hogy próbálkozásaidat megtörik és felőrlik belső ellenállásaid, az eddig elfojtott érzelmeid fellángolása, a gátlásaid felerősödése, a rád törő félelmek és stresszes állapotok.

Van egy jó/rossz hírem. Nézőpontod kérdése, hogy minek látod.

A külvilág akkor fog rád megérni és elfogadni téged, ha te elkezded megtanítani őt magadra.
Azzal, hogy vállalod, hogy azt éled, aki vagy, akit mélyen belül érzel, hogy AZ VAGY igazán TE.

Lehet még magad sem tudod pontosan megmondani ki is vagy igazán (ami természetes, hisz az önismeret épp arról szól, hogy feltárod és éled eddig még ismeretlen/tudattalan részeidet).

Lehet, hogy tettél már lépéseket a változás útján, hogy egyre inkább megmutasd az átlagnál érzékenyebb lelkiségedet.

Tudom, hogy egyedül nem könnyű.

És talán azt is tapasztaltad már, hogy a klasszikus, hagyományos segítségek nálad nem mindig vagy nem teljesen válnak be. Vagy csak ideig-óráig segítenek, aztán azt érzed, hogy túl sok, túl érzéketlen a finomenergiákra, talán kevesebb benne a lelkiség.