Eleged van már a szenvedésből? Állítsd a frusztrációd erejét akaratod szolgálatába!

„Képzeletben sokkal többet szenvedünk, mint a valóságban”. Seneca

A közelmúlt egyik nagy „megvilágosodás” élményét ebben a rövid, tömör, de annál töményebb mondatban kaptam. Hiszen azt eddig is tudtam, hogy a sok „túlagyalás” nem vezet soha jóra, és megerősített abban, hogy az élet „odakinn” van.

Mitől lett számomra mégis plusz hozadéka ennek az egy, elég rövid kis üzenetnek? Megosztom veled, mert lehet nálad is betalál majd valamilyen formában és segítségedre lesz egy újabb ellenállásodat, gátlásodat feloldani.

Érzékeny, konfliktushelyzetekben sokszor inkább  befelé forduló emberként  azt már nagyon régóta felismertem magamban, hogy belső világom milyen csodálatosan gazdag. Sokszor volt ez nagy segítségemre. Például írni nagyon is szerettem mindig, olvasni is, és minden olyan kreatív tevékenységben otthon éreztem magam, amiben a belső képzeletvilágomat megélhettem, „kitehettem”. Ez eddig rendben is van.

Viszont volt egy pont az életutamon, amikor felismertem, hogy mindez a belső világ gazdagsága micsoda csapda is tud lenni, ráadásul olyan, amibe éppen én szorítom bele magam. Mire gondolok?

Úgy érzem, hogy túl kemény kinn a világ, sebaj! Lehet kívül behúzni a vészféket és a belső világomban, biztonságos falaim mögött egy sokkal lágyabb világban ellenni. Túl  erőteljes konfliktushelyzet közeleg? Irány a kerülőút, a belülre menekülés kényelmes, ámde sokszor túl nagy megalkuvásokkal teli megoldásai.

Mígnem egyszercsak azt vettem észre, hogy túl sokszor választom a könnyebbik utat. Az elkerülést, a biztonsági játékot, a megfelelést, a saját vágyaim és hozzáállásom megélése és megvédése helyett. Merre vezet ez? Mindenképpen el az igazi élettől.

Ha te is érzékenyebb lelkületű, sokszor belső világodba menekülő vagy, és azt veszed észre, hogy a gazdag és csodálatos belső világodat egyre többször védelemként használod, és nem egyediséged, egyéniséged kibontakozására, akkor a bekezdésben idézett tömör mondat számodra is hatalmas felismeréseket és ezáltal kibontakozási lehetőséget tartogat.

Nem az a baj, hogy szenvedünk, hogy vannak problémáink, félelmeink, nehéz érzéseink. Sokkal fontosabb, hogy azzal mit kezdünk, vagyis hogyan reagálunk rá.

Mert elmenekülhetünk előlük, eltemethetjük őket valahova mélyen önmagunkban, mintha nem is léteznének. „Jól vagyok, kösz, minden OK. Igen, egy kicsit félek/dühös vagyok/szorongok/stb, de majd alakul ez, megoldódik valahogy. Nincs probléma.”

Vagy éppen használhatjuk kifogásként, hogy a bennünket megtaláló lehetőségek elől kibújjunk. A fejlődés helyett így inkább az ismerős és biztonságos, de épp ezért sokszor a „szürke és unalmas mókuskerék”-létet választjuk. „Úgy szeretnék sokat utazni, de mivel nagyon félek a nyilvános eseményeken való részvételtől, ezért nemet kellett mondanom a munkahelyi felkérésre (ami pont ezt biztosította volna)”.

Vagy használhatjuk lehúzó erőként, amikor a bennünk fellángoló nehéz energiákkal tápláljuk a sehová nem vezető elégedetlenségünket, frusztrációnkat.  „Annyira utálom, hogy mindig ilyen sokan vannak ezen a kiállításon! Mit keres itt ez a sok ember? És miért tolakodnak előre a pénztárnál? Hogy lehet ennyire sok bunkó egy helyen?” és így tovább…

Ismerős ezekből valamelyik neked is? Talán már neked is eleged kezd lenni abból, hogy folyton a biztonságosabb kerülőutat választod? Feszít-e már eléggé az, hogy védekezésből folyton beletuszkolod magad a gyengébb, alárendeltebb szerepébe?  Ha igen, akkor itt az ideje, hogy megismerd és élni kezdj a saját belső erőddel!

Hol tartasz most? Töltsd le és végezd el ezt az önismereti inspirációs anyagot, hogy tisztább képet kapj magadról, és szívből jövő céljaidról>>>

Mert képzeld, igenis van más lehetőség is, mint folyton védekezni, elmenekülni, elbújni! Mindig dönthetsz másképp! Dönthetsz úgy, hogy beleállsz a helyzetbe és szembenézel a félelmeddel, elakadásoddal, gátlásoddal, ami a fejedben aztán, a gondolataid révén egyre hatalmasabbá duzzad.

Mi történik ilyenkor? Azzal, hogy nem vagy hajlandó szembenézni gátlásaiddal, vagy tehetetlenül toporogsz előtte és keresed a kényelmesebb kerülőutat, épp ezzel adsz neki egyre nagyobb és nagyobb energiát. Mert minderre rengeteg figyelem kell. Igen, az elkerülésre és megúszásra is! Gondolj csak bele!

Mi lenne, ha mindezt a sok energiát és figyelmet arra fordítanád, hogy a valóságban mit is jelent ez számodra? Mire akar tanítani? Mit mutat rólad? Milyen erőd és képességed vár a félelmed mögött, hogy végre napvilágra kerüljön és élj vele?

Mindezt csak akkor tudhatod meg, ha megállsz a menekülésben, a biztonsági játékot elengeded, összegyűjtöd erődet és teszel egy lépést önmagad ereje felé. Amikor már nagyon eleged van egy adott helyzetből, amikor frusztrációd, dühöd eléggé felduzzadt már annyira, hogy kitörjön belőled, akkor jó helyen vagy!

Ne fojtsd el azzal, hogy nem engdheted magadnak, mert nem spirituális, nem akarsz ártani másoknak, nem akarsz bántani, nem akarsz rosszat! Ez így mind OK is, ezzel nincs is baj. De nem mindegy hogyan teszed ezt. Önmagadat se bántsd, önmagadnak se árts! Ne szorítsd háttérbe magad és vágyaid, szükségeleteid! Ne törd le a saját erődet egy rosszul értelmezett jószándék miatt!

Ez is egy belső út. De ez már egy másik belső út. Nem az elkerülésé, nem a megúszásé, hanem az erőé. A lelkedből fakadó erő útja. Amikor kész vagy belső középpontodhoz kapcsolódni és onnan indulni. Amikor engeded, hogy a szíved-lelked vezessen. De ehhez a frusztrációdon,ellenállásaidon és félelmeiden keresztül vezet az út.

És a legcsodálatosabb ebben, hogy a félelmeid által felnagyított árnyképeid visszanyerik eredeti méretüket. És rájössz, hogy igenis meg tudsz velük küzdeni. Ha egyáltalán kell. Amikor ezt a belső vezetést követed, minden a helyére kerül. Nem a félelmed tűnik el, hanem erőt és ihletet kapsz ahhoz, hogy mit kezdj vele. És belső vezetésed, amihez érzékenységed a legcsodálatosabb iránytű, hatalmas segítség számodra.

Érzékenységed, megérzéseid, az átlagostól akár eltérő reakcióid lesznek a megoldások. És ez azért gyönyörű, mert te épp ezt teszed bele a világba. Mutatsz más megoldásokat, más hozzáállást. Érzékenyebbet, nem megszokottat, intuitívabbat. Léteddel tágítod a kollektív tudatot. Ha vállalod és éled azt, amilyen igazán vagy.

És ne félj! Csak tedd meg az első lépést ezen az úton, aztán a következőt, majd a következőt. Így már kevésbé félelmetes és átláthatatlan. Folyamat, amely egy más élethez vezet. Amiben úgy tudod gondoskodó, segítő, érzékeny létedet megélni, hogy az mindenki számára nyertes-nyertes helyzet legyen. Ahol már önmagad középpontjából kiindulva adsz, és már nem hagyod ki, tolod hátrébb, hanyagolod el saját igényeidet, vágyaidat, örömeidet és szükségeleteidet.

És az lesz talán a legmeglepőbb, hogy sokkal több erőd lesz így adni. Ami lételemed, ugye:-)

Több erőd lesz, mert a frusztrációd megadja a kezdeti löketet a félelmeiddel és ellenállásaiddal való szembenézéshez. Végre hozzákapcsolódsz belső, kiapadhatatlan erőforrásodhoz az érzékenységed megélése által. És ez egy csodálatos érzés. Így már valóban élhetsz teljesebb életet, mert az önmagad megvédése átalakul.

Nem lesz szükséged kerülőutakra.

Nem kell elbújnod  biztonsági páncélod mögé, hogy lelkiségedet védd.

Mert megtalálod a saját módodat, hogy hogyan képviseld és állj ki magadért úgy, hogy erős vagy és teljes mértékben részt veszel az életedben. Főszereplőként, és nem kiszolgálóként.

 Tehát, ha legközelebb elkap egy újabb lefelé húzó érzelmi cunami, érzed ahogyan egyre nagyobbra duzzad benned a félelmed, gátlásod, ellenállásod, itt egy 3 lépésből álló megoldás-javaslat, amivel eltérhetsz az eddigi megszokott reakcióidtól :

1, Vedd észre, tudatosítsd, hogy épp mi történik, azaz kezded felhúzni magad/süppedsz bele a pánikba/keresed a menekülő útvonalat befelé és a valóságtól elfelé, akkor ha érzed magadban csak egy halvány szikráját is a helyzet okozta frusztrációnak és dühnek, használd ezt arra, hogy másképp dönts és másképp reagálj, azaz…

2, Állítsd le magadban a lefelé húzó energiaáramlást, és dönts úgy, hogy nem ezt folytatod tovább, nem mész bele még mélyebben. Helyette tereld a figyelmedet és energiáidat másik irányba, azaz mérd fel, hogy mi is a valóság az adott helyzetben. Tényleg menekülnöd kell, mert valós vészhelyzet van (és akkor igen, tedd azt!), vagy csak az agyad pánikol, felnagyítva számodra a helyzetet és lekicsinyítve saját belső erődet.

Már önmagában ez, hogy nem a pánikot és félelmet táplálod egyre jobban, vagyis nem engeded belesüppedni magad még jobban, ez már félmegoldás! Hiszen nem hagyod magad megszokott reakcióidban elveszni. Próbáld ki legközelebb! Ez is már egy következő lépés: vedd észre mi történik benned, tudatosan legyél jelen a helyzetben és figyeld érzelmi reakcióidat és működési mechanizmusodat! Lehet még nem tudod másképp csinálni, de már akkor is elkezded meglátni magad, hogy hogyan működsz az agyad által „vészhelyzetnek” titulált alkalmakkor. És ez lesz az alapja a következő lépésnek.

3, Dönts másképp, mint a megszokott! Azaz, ha eddig mindig kihátráltál egy-egy erőteljesebb konfkliktushelyzetből, akkor legközelebb dönthetsz úgy, hogy ott maradsz, és annyit teszel hozzá a magad részéről, hogy „ok, elfogadod, hogy másnak más a véleménye, de nem kell egyetértened vele. És neked más a véleményed.” Pont. Nem kell akár még megmagyaráznod sem. Sőt! Elsőre talán elég is lesz ennyi. A legfontosabb, hogy te magadban érezd meg és engedd a teljes energiarendszerednek is ezt az új megtapasztalást, hogy menekülés, hallgatás vagy visszagubózás helyett kiállsz magadért annyival, hogy nem lépsz ki a helyzetből, és tudatosítod, hogy jogod van másképp látni, gondolni, érezni.

Ezek a kezdő lépések önmagad felvállalásának és megmutatásának útján. Egyszerű, és mégsem olyan könnyű megtenni. Minden ott kezdpődik, hogy belül elkezded megengedni a változást, elkezded megszokott működéseidet feltérképezni és átértékelni. Mert ahogyan az idézet is mondja, ahonnan az írás elején elindultunk: a legtöbb esetben sokkal borzasztóbbnak látod a helyzetet és gyengébbnek tartod ezáltal magad, mint ami a valóságban van.

A te döntésed, hogy akarod-e változást.

A te döntésed, hogy teszel-e érte.

A te döntésed, hogy szeretnél-e élni az erőddel, képességeiddel, amelyek ott várnak rád a legfőbb félelmeid és ellenállásaid mögött.

A te döntésed, hogy változtatsz-e az életed vezetésén.

A te döntésed, hogy hogyan használod az energiádat, hová teszed a figyelmedet.

Egyszerű, de sokszor mégsem könnyű. De megéri, mert minden egyes megtett lépéssel saját erődet, energiádat szabadítod fel és fordíthatod végre arra, hogy életed főszereplőjeként egy teljesebb, örömtelibb és elégedettebb életet élj. A magad és mások javára!