Spiritualitás hitelesen – mit kell helyretenned ehhez magadban?

Ha érzékeny, empatikus, inkább lelki beállítottságú ember vagy, erős vonzást érezhetsz a spiritualitás irányába. Érzed belül, hogy dolgod van vele. Érzed, hogy sokszor segít és lelkileg gyógyít, felemel, ha foglalkozol ilyen irányú témákkal, technikákkal. Felfedezed, hogy találkozásaid a spiritualitással olyan érzéssel töltenek el, mintha természetes módon az életed része lenne.

Aztán csodálkozva tapasztalod, hogy esetleg mégsem tudsz vele mindig zöldágra vergődni.

Bármennyire próbálsz spirituális lenni, valahogy mégsem változik az életed olyanná, amit érzel belül, hogy lehetne. De az is lehet, hogy bármennyire érzed belül a hívást, inkább elzárkózol a spiritualitás elől, mert félsz az „elszállástól”, vagyis attól, hogy eltávolít a valóságtól.  

Magadra ismersz? Próbáltad már te is azt az utat járni, hogy:

• mindent és mindenkit feltétel nélkül szeretned kell, mert így élhetsz tiszta és emelkedett életet
• a düh és a harag olyan érzések, amelyekkel másokat bántasz és önmagad számára is mérgező
• engedd el az egós hozzáállást az élethez, és azt nézd, hogy mi jót és önzetlent tehetsz mások javára, a világ számára
• vigyázz, hogy ne veszítsd el a lábad alól a talajt, inkább csak abban higgyj, amit láthatsz, tudhatsz, megérthetsz és kiszámíthatsz

Ugye hogy szép gondolatok, irányjelzők?  Na de mennyire sikerült ezt tartósan megvalósítanod és beépítened az életedbe? Hogyan tudsz ilyen, és hasonlóan magasztos elveket követve élni úgy, hogy végül ne mások lábtörlője és lelki szemetesládája legyél, ne a frusztrált spirituális útkereső vagy energiátlan túlélő szerepében köss ki?

Az én utam is hosszú volt, és jó nagy hullámvölgyekkel-hegyekkel tarkított, amíg a spiritualitás fogalmát és azt, hogy ez mit jelent nekem konkrétan az életemben, a helyére tudtam tenni magamban. Saját tapasztalásaimon keresztül tanultam meg, hogy mit is jelent „terézanyuskodni” és ez mit eredményez az életemben.

És olyan időszak is volt, amikor a hitem roppant meg a spiritualitásban, a lelkiségben, és abban, hogy ezt az utat járni és élni a mai világban igenis megéri, mert ebben érzem magam teljesnek és nyugodtnak, és tudok valóban kiteljesedettebb életet élni. Elfogadtam, hogy ez egy élethosszig tartó út, különböző szintekkel, ami mindig megnyugvást ad, ha esetleg egy-egy rövidebb kitérő eltévelyedés után ismét visszatalálok rá.

Ma már biztos vagyok benne, hogy nem a spirituális szemlélettel és feltétel nélküli szeretettel – vagy egyszerűen csak a szeretettel -, van a gond. Sem a segítőkészséggel és az önzetlenséggel. Sem az érzékenységgel, sem a befelé fordulással. 

A nagy kérdés szerintem az, hogy mi számodra a spiritualitás? Mit jelent neked az, hogy a lelkiségedet éled? Valóban örömöt hoz az életedbe és ki tudsz benne teljesedni, vagy kifogásként használod a félelmeid eltakarására, és a valódi életfeladatod betöltése előli menekülésre? Szánj egy kis szünetet erre itt, és gondold át a magad válaszát.

Vagy éppen arra jössz rá, hogy nem is tudod, mit kezdj vele. Akkor főleg érdemes elgondolkodnod rajta, hogy hogyan is van jelen a lelkiség az életedben. Hogyan éled? Mire használod?

Mert nagyon sok téves hitrendszer tapad hozzá a kollektív és egyéni tudatmezőben is. Ami az eredeti magasztosságát és tisztaságát lehúzza sokszor, és azt eredményezheti, hogy nem felemelő, építő és megkönnyítő része lesz az életednek, hanem éppen ellenkezője. Mit értek ezalatt?

Figyeld meg őszintén, hogy a következő felsorolásból ismerős neked valamelyik?

• A spiritualitást a nehéz érzéseid elől való elmenekülésre használod.
• A spiritualitást érzelmi szükségleteid tudatos, vagy leginkább tudattalan kielégítésére használod.
• A spiritualitást önmagaddal, vagy egy kellemetlen, nehéz élethelyzettel, emberrel való szembenézés elkerülésére használod.
• A spiritualitással egyfajta felsőbbrendűséget építesz , amellyel mások fölé helyezheted magad.

Nem, nem a spiritualitással van a valódi probléma, hanem ahogyan éled, értelmezed, „használod” néha.

Ha nincs a helyén benned, akkor könnyen belefuthatsz abba, hogy az életedért való felelősségvállalás helyett inkább magasztos eszmékbe kapaszkodsz, és kívülről várod a megmentésedet, ami nem fog bekövetkezni anélkül, hogy saját erődet felfedezd és merd élni.

Könnyen belefuthatsz abba, hogy a sebeidet nyalogatva örök áldozatként találod magad újra és újra, és nem érted, hogy mi benned a hiba, miért nem becsülnek, értékelnek és szeretnek úgy, ahogy megérdemelnéd.

Mint minden ön-fejlődés és lelki út, ezek rendbetétele is először önmagadban kezdődik, belőled indul ki. Amikor a spiritualitásodat a helyére emeled belül, akkor az életed (nagy) kérdései is elkezdenek szépen sorban válaszra lelni benned.

Belülről érezni és tudni fogod, hogy hogyan és mit szeretnél a leginkább, szívből.

Hogyan tudod a tehetséged, képességed a leginkább kibontani, elkezdeni élni és adni vele, általa a világnak úgy, hogy mindenki (te is!) jól érezd magad benne és még több energiád legyen adni.

Hogyan tudod az ERŐ-det élni úgy, hogy nyertes-nyertes helyzeteket teremts. Vagyis, te sem rendeled alá magad folyton-folyvást minden vélt vagy valós, kívülről vagy belülről feléd megjelenő elvárásnak.

És megtanulsz elfogadni is, nem csak adni.

Valamint nemet mondani, ha a szíved épp azt súgja. Bűntudat nélkül. Mert már egyre inkább megtapasztalod, hogy így sokkal több örömmel, segítő erővel, lélek-jelenléttel tudsz ott lenni magad mellett, a családod, szeretteid, és a világ számára.

És egyre inkább oldódik fel benned az az érzés, hogy az élet elmegy melletted és te kimaradsz belőle.

Van naponta pár perced, hogy felfedezd és tanuld energiáid működését, és ezzel is segítsd a középpontba rendeződésedet? Iratkozz fel az ENERGIA TIPPEK – 5 részes mini-hírlevél sorozatra, és kezdj el tenni magadért>>>