Lélekutak, választások

Van a lelkünk fejlődésének egy olyan iránya, amikor a nehézségeken és az összeomláson keresztül tanulunk. És van, amikor a szívünket, a belső hívásunk hangját követve fedezzük fel azt, hogy hogyan élhetjük azt a kiteljesedett életet, amire születtünk. Az első lehetőség egy nehezebb út, viszont ez a leginkább jellemző ma még, tapasztalataim szerint. Ismerős lehet ez neked is?

Csak figyeld meg az életedben, vagy ha úgy könnyebb, a környezetedben, hogy mi történik akkor, amikor olyan szinten történnek nehézségek, és még újabb nehézségek, és még-még egyre nehezebb élethelyzetek – ez az amire mondható, hogy „szegény embert még az ág is húzza”-, hogy egyszerűen egy idő után, egy ponton túl, már kénytelen vagy azt mondani, hogy „Ok, nem tudom, hogyan tovább. Nem bírom tovább. Nem látom, hogyan tovább. Eddig bírtam tolni, eddig bírtam ráerőszakolni az életre a saját kis akaratomat, nincs ötletem, hogy hogyan tovább. Nem tudom, hogy mi vezet ki ebből a káoszból, ami körülvesz.”

És ekkor, ha eljutsz erre a pontra, egyszerűen azt érzed, hogy nem tudsz mást, mint feladni. A szó legjobb értelmében. Fel-adod. Vagyis, kitárod a két karod és azt érzed, hogy „édesjóIstenem, drága Univerzum (kinek hite szerint), egyszerűen NEM TUDOM A MEGOLDÁST, fogalmam sincs, hogy ebből a helyzetből, amibe belekeveredtem, ebből hogyan tudok egyáltalán kijönni, mi a megoldás, és azt hogyan tudom megvalósítani.

És ez az a pont, hogy ha ide eljutsz és ezt így be tudod látni, ahol megtörténhet a váltás.

Ez egy nagyon fájdalmas helyzet tud lenni, mert ilyenkor az ember azt érzi, hogy teljesen össze van törve, fáj az élet, fáj a tehetetlenség, fáj a kilátástalanság, fáj a reménytelenség. És Igazából ami a leginkább fáj, az az hogy nem tudtad úgy csinálni, és azt megvalósítani, ahogy azt a te fejedben eltervezted, egy ötletként, egy tervként, egy célként, és nem jött össze. Sőt, egyre rosszabb lett. Sőt, az egyre rosszabból is még rosszabb lett, addig amíg teljes kilátástalanságba vagy tehetetlenségbe tudtat magad vinni.

Szerintem leginkább ilyenkor az fáj, amit egonak nevezünk. És itt most abban az értelemben használom az egót, hogy a kicsi-én, aki a saját elképzeléseihez ragaszkodik. És nem is azzal van gond, hogy saját, hanem hogy mit is jelent ez a saját. Vagyis miből fakad ez a saját. A sok beléd nevelt, tudatosan vagy tudattalanul megtanult, de már nem működő megtapasztalások, tudások, minták összessége, amelyek már biztosan nem a fejlődés irányába, nem  egy magasabb szintű és örömtelibb és kiteljesedettebb élet irányába visznek.

Tehát ez az akarat, egy ponton túl már nem működtethető. Általában akkor szokott eljönni ez a nagyon végelges és fájdalmas pont, amikor igazából már nincs arra tovább utad, amerre te erőltetnéd, amerre te görcsösen akarnád. Nem az az irányod!

És nagyon valószínű, hogy mielőtt ide eljutottál, a lelked már sokkal korábban jelzett, a szellemi segtőid jeleztek. Valószínű, hogy kaptál jeleket, ihletet, inspirációkat, másoktól jó tanácsokat, vagy a belső bölcsességedtől sugallatokat, vagy érezted, hogy talán nem ez az út, talán nem így kellene vagy nem ezt csinálni, de nem figyeltél rájuk. És ha nem tudtad figyelembe venni ezeket a jeleket, útmutatásokat, inspirációkat, akkor egyszerűen te saját magad taszítottad bele magad egy olyan irányba, ahol minden összedől, ahol azt érzed egy ponton túl, hogy nem tudsz tovább haladni, mert csak akadályok vannak, egyre nagyobbak, egyre elkerülhetetlenebbek. És itt vissza is értünk ahhoz a ponthoz, ahol megtörténik az összeomlás, esélyt adva a váltásra. Itt van az a pont, amikor megállsz, feladod, elcsendesedsz és azt mondod, hogy én ezt nem tudom tovább. Nem látom hogyan, stb.

A fájdalmon túl, hogyha eljutottál, és a haragon, dühön, a tehetetlenségnek a dühén túl, jön az elcsendesedés. Amikor ezt az érzelmi cunamit kiadtad magadból, amit ez a helyzet okoz benned, utána jöhet ez a megnyugvás. Jöhet az, hogy kimondod, hogy „OK, én (a kicsi én) eddig tudtam és ide jutottam. Jó, akkor most mi az, amit nekem ez a helyzet mutatni akar. Mi az, amire engem ez a heyzet tanítani akar?”

És kitárod a szíved, megnyitod magad a lelked vezetésének, odafordulsz ahhoz a magasabbrendűhöz, amiben te hiszel, amiben tudod, hogy kell működjön valami sokkal nagyobb, ami látja mindannak az értelmét ami történik veled, és ami  pontosan emiatt tud segíteni abban, hogy kijuss ebből a helyzetből.

És ekkor, ha itt megállsz, és mindezt így elengeded, így fel-adod, így átadod magad a vezetésnek, a magasabbrendű vezetésnek, a saját belső bölcsességed vezetésének, a saját szellemi vezetőidnek, a láthatatlan síkokról érkező szellemi emergiák vezetésének és útmutatásának, akkor egy hatalmas dolog tud történni.

Nem abban az értelemben hatalmas, hogy egyik napról a másikra hirtelen minden magától és szuperül megoldódik, hanem egyszerűen benned fordul meg valami. Benned alakul át valami, ebben a csendes megnyugvásban. Ebbe az elcsendesedésbe be tud érkezni egy bizalom.

Bizalom abban, hogy van tovább, hogy meg fogod találniazt, hogy hogyan.

Bizalom abban, hogy meg fogod tudni tenni azokat a lépéseket, amik erre a hogyanra rávezetnek.

 Bizalom abban, hogy ha megadod magad ennek a magasabbrendű vezérlő elvnek, a Jóisten, az univerzum támogató szeretet-energiáinak, akkor egyszerűen szépen, lassan, vagy gyorsan – ez mindig egyéni – meg fognak érkezni a következő lépések a kiúthoz, ihlet formjában, vagy egy üzenet formájában, vagy egy találkozás formájában.

Ezek már abszolút egyéni dolgok, történések. A lényeg ennek az egésznek a dinamikája. Vagyis, hogy így tudsz újra a sorsod, az életed értelmének az irányába fordulni.

Így is tanulhatod, hogy hogyan halld meg lelked hangját. Van viszont ettől sokkal könnyebb út.

A kérdés az, hogy te meddig viszed el/le magad ahhoz, hogy újra „pályára” állhass. Mikor tudod feladni a kis-éned akaratának erőltetését a magasabbrendű sorsod követése helyett? Minél hamarabb meg tudod ezt tenni, minél előbb észreveszed, hogy ez nem az az út, ez nem az az élet, amire hivatva vagy, annál kevésbé lesz fájdalmas és nehéz a váltás, a változtatás.

A döntés a tiéd. A tudatosságod fejlesztése és erősítése az út. A legjobb vezetőd a szíved-lelked. És bármikor dönthetsz emellett. Sőt, újra és újra dönthetsz Magad mellett, amikor időről-időre irányt vesztesz. Egy biztos: mindig megéri.

Ha úgy érzed, te is változtatni szeretnél, de nem tudod, hogy hogyan kezdjed el, ez is egy lehetőség lehet: Szívből Élni Mentor-Program>>>

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük