Nemrég egy reggeli meditációmban érkezett egy nagyon világos üzenet: „NE KÜZDJ! Se érte. Se ellene.” Nem tudom, hogy tapasztaltátok-e már a felismerésnek azt a formáját, amikor mintha a semmiből érkezne az üzenet, és amikor befogadom, nincs több kérdésem, és egy nagyon jó, megnyugvást adó érzés kíséri.
Észrevetted már, hogy amit igazán akartál, azt mindig is elérted? Sőt, úgy érted el, hogy nem kellett érte kemény erőfeszítéseket tenned, nem kellett érte önmagadat megtagadnod.
Mit jelent számodra a spiritualitás? Mit jelent neked az, hogy a lelkiségedet éled? Valóban örömöt hoz az életedbe és ki tudsz benne teljesedni? Vagy inkább csak kifogásként használod a félelmeid eltakarására, és a valódi életfeladatod betöltése előli menekülésre? Te hogyan éled meg? Mire használod?
Empatikus, lelkileg érzékeny emberként az egyik legnagyobb stresszt az okozhatja számodra, hogy úgy gondolod, nem érezheted magad jól, és nem élhetsz jól addig, amíg körülötted nincsenek jól a többiek.
Akár szeretnéd, akár elkerülnéd… Akár tudatos vagy rá, akár fel sem fogod, hogy éppen mi történik… Akár te hívod meg, akár rád tör váratlanul… egy biztos: nem kerülheted el, hogy bizonyos időközönként fenekestül fel ne forduljon az életed ahhoz, hogy másképpen folytasd azt. Lehetőleg egy magasabb tudatszinten és harmónikusabb életminőségben.
Érdekes módon az, hogy az átlagnál érzékenyebb/fogékonyabb vagy az energiákra még egyáltalán nem jelenti azt, hogy időközönként ne vesznél el a gondolataid rengetegében, azaz a fejedben. Belső világodban amúgy is jól érzed magad, néha éppen hogy sokkal szórakoztatóbb is tud lenni, mint a külvilág történései, ahol nem mindig boldogulz zökkenőmentesen. És éppen ez a vonzó […]
Tapasztaltad már te is azt, hogy egy stresszes, ideges ember mellett, te is hamar frusztrált és szétesett lettél, pedig azelőtt a nyugalom áradt belőled? Kaptál már életedben legalább egyszer valami hasonló megjegyzést, hogy: „már megint álmodozol, kezdj inkább magaddal valamit!”, vagy „ajjajj, már megint be van fordulva magába, elvesztettük egy időre!”, vagy „ne már! ennyire […]