Tudatos teremtés – a fej vagy a szív az úr?

A gondolatainkkal teremtünk. Egyszerűen hangzik, nem igaz? Csakhogy miért is van akkor ez a sok gyötrődés, szenvedés, kínlódás, nélkülözés és reménytelenség az életben? Mégis hogy teremtünk ilyenkor?

Fejben dől el minden.

Ez ma már nem újdonság, rengeteg tapasztalat és felmérés is bizonyítja ezt az állítást. A tudatunk a legnagyobb teremtő erőnk. De nem mindegy, hogy mi adja az ihletet neki: a szívünk vagy a fejünk. Merthogy óriási különbség van a kettő között.

A szívben dől el, nekem azt jelenti, hogy az számít, miben hiszel. Amiben hiszel, aminek teret adsz a gondolataidban, az irányítja a figyelmet. És ahol a figyelem, ott az energia. Az energia pedig mindig mozgásban van, mindig áramlik, és megteremti a valóságodat. Tehát a lényeg: a félelemnek vagy a szeretetnek és bizalomnak adsz inkább teret az életedben?

Miért NE fejből kezdj el teremteni?

Mert a fejből/agyból való teremtés táptalaja a belénk kondicionált és megtanult társadalmi viselkedési minták, szabályok, elvárások. Mi következik ebből? 

Az, hogy a teremtéseid gyökerét valami olyan talajba helyezed, amit egyáltalán nem biztos, hogy a sajátodnak tudsz érezni. Így előbb-utóbb valahol szét fog hullani az egész teremtő folyamat. Vagy a végeredménnyel nem leszel te magad elégedett, hiába kíséri a sokak által elismert siker élménye. Ez így sokkal inkább az elfogadott normáknak való megfelelésnek tűnik, nem igaz?

Ha próbáltad már, tudod, hogy nem könnyű út, sőt eléggé kivitelezhetetlen, mindenkinek és magadnak is egyszerre megfelelni.

Tehát a fejből való teremtés eleve hibás alapozásból indul ki. A legtöbben bele is ragadnak az állandó megfelelési körökbe, az újabb és újabb elérendő célok hajszolásába, és még ha nagy és látszólag maradandó sikereket tudnak is elérni, nagy kérdés, hogy valóban tényleg boldogok-e. Tisztelet a kevés kivételnek.

Ráadásul ez a legtöbb esetben az igaz és magasztos célokra is vonatkozik. Amikor külső elvárásnak való megfelelésből vagy egós önbüntető, áldozatiságba hajtó vezeklésből akarsz elérni valamit, akkor a megvalósítás során valahol ez ki fog derülni, úgymond „borulni” fog az egész. Mert, bár tényleg nem úgy akartad, de az eredeti motivációd, indíttatásod nem volt tiszta.

Ezért a célhoz vezető út rögös lesz és nehézkes, és többször megmérettetik majd, hogy valóban azt akarod-e, amit eredetileg kitűztél, valamint az is kiderül, hogy mennyit és mit vagy hajlandó feláldozni érte. Ameddig meg nem tanulod mindazokat a leckéket, amelyek a szándékod és motivációd tisztaságához (vissza)vezetnek. A tudattalan tudatosításának és áttranszformálásának az útja ez. Erre azonban van más mód is.

A szívből való teremtés…

…ami egyre nagyobb teret nyer magának azátal, hogy egy(én)enként elkezdjük ezt választani és élni.

Képzeld el, hogy egyszerűen csak hagyod keresztüláramlani magadon azt, ami VAGY. Mi történne ilyenkor? Az élet élhetné magát rajtad keresztül. És ebből nincs kettő. Ez mindenkinél a saját létezésének a megtapasztalása. Ez VAGY TE, ez a te életed, ez a te utad. Ilyenkor érzed azt, hogy minden olyan könnyen megy, olyan könnyedén sikerül, hiszen önmagadat, a képességeidet és tudásodat valósítod meg.

Nem kell különösebben erőlködnöd, sem szenvedned, sem görcsölnöd. Ez az, amikor úgy érzed, hogy a tenyerén hordoz az élet, Isten, az Univerzum. És te csak figyeled, hogy mi teremtődik általad. Ez a legtisztább kreativitás, a legszentebb teremtő erő. A nagy feltalálók, művészek, világmegújítók sajátja. De egy valóban boldog, hétköznapi életet élő ember sajátja is. Mert azt éli, ami Ő.

Ehhez az kell, hogy figyelj a belülről, a szívedből fakadó hívásra. Érezd és add át magad neki. És menj tűzön-vízen át utána. Hogy ismered ezt fel?

Egy egyszerű mérce arra, hogy a teremtésed szívből jön és összhangban van Isten/Univerzum akaratával az az, hogy nem küzdesz és mégis simán haladsz előre. „Csak” haladnod kell az úton, megtenned ami a következőre adódik és teljesen egyértelmű, keresned sem kell. Legfőbb érzéseid az elégedettség és belső béke. A kihívások az életed természetes velejárói, a fejlődésed útmutatói.

Hogyan csináld?

Hogyan kezdj ennek neki? Tudtad, hogy ha valamiről nem él egy kép benned – akár mélyen eltemetve legbelül -, akkor azt nem is tudod valóságként megteremteni az életedben? Vagyis egy nulladik lépés az, hogy megengeded magadnak feltárulni azt a képet, amit a szíved sugall. És itt most még nem az a lényeg, hogy szerinted ezt meg tudod-e majd valósítani vagy sem. Tehát:

• amikor ihletet érzel hozzá, akkor bátran kezdj el „álmodozni” arról, hogy hogyan látnád magad a legszívesebben. A magánéletedben, a karrieredben, az anyagi bőséggel kapcsolatban. Vagy bármi olyanban, ami a te lelkesedésed tárgya most.
• engedd, hogy elragadjanak belső képeid, nyisd meg a szíved és hagyd, hogy ebből a jó érzésből beinduljon a fantáziád. Csak figyelj! Ne állítsd le magad, ha meglepő ötletek jönnének.
• ne akard azonnal lemérni, hogy ez megvalósítható-e vagy sem. Engedd a képeket szárnyalni! Lásd magad abban, amiben csak szeretnél lenni.

Ha teheted ismételd meg többször, hogy erősödjön az ihlet. Lehet, hogy ugyanarra a témára többféle elképzelés, ihlet, kép érkezik hozzád. Teljesen jó. Ízleld meg mindegyiket, nézd meg, melyikre hogyan reagálsz, mit érzel. 

Keresd azt a jóleső érzést, amit szívesen elraktároznál és magadénak szeretnél. Jegyezd meg jól. Ez az érzés lesz később a vezérfonalad, amikor elkezded megvalósítani a hozzá vezető utat.

Ahol a szíved és a tudatod ugyanazt akarja, ott már nyugodtan elengedheted a kontroll-gyeplőt és átadhatod magad a jelenlétnek, hogy az élet forgatókönyve a végtelen lehetőségeiből a legmegfelelőbbet hozza el számodra.

Kívánok szívből jövő, könnyed és felszabadító útra indító teremtő ihletet!  

Ha szeretnéd kipróbálni, hogy hogyan oldhatod fel a benned összegyűlt feszültséget és engedheted át a szívednek az irányítást, gyere és tapasztald meg egy egyéni konzultáción a Segítő beszélgetés ÉS Lélekmasszázs kellemesen felszabadító hatását!:-)