Megértés, Tanulás, Tapasztalás

A spirituális szemlélet és életmód egyik alaptétele, hogy azért vagyunk itt a Földön, hogy tanuljunk és tapasztaljunk, ezáltal fejlődjünk abban, hogy egyre inkább a lelkünk vezetésében éljünk. Tanulni sokféleképpen lehet. Az élet iskolájában önmagunk tanulása az egyik legfőbb feladatunk. Akár tudsz róla, akár nem, te is tanuló vagy itt. Milyen tapasztalásokat hozhat számodra? Miért van néha szenvedéssel és fájdalommal kikövezve ez az út? És mindig szükséges, hogy így legyen?

Az „Élet Iskolája”

Biztosan tapasztaltad már te is a különbséget aközött, amikor valamit nagyon erőlködve, sok munkával és küzdelemmel, nehezen és fáradtságosan sikerült csak elérned. És van az a tapasztalás, amikor egyszercsak ott van előtted az, amire már régóta vágytál, ott van a lehetősége annak, amit már régóta tervezel megvalósítani. Neked „csak”a lépéseket és a szükséges cselekedeteket kell megtenned ahhoz, hogy megvalósuljon és fizikai formában is megjelenjen.

Ezt én úgy fordítottam le magamnak, hogy ez az „élet iskolája”. Amikor a megéléseken keresztül tanulsz, és utólag rakod össze azt, hogy mi is történt, hogyan valósult meg. Ezt a tapasztalást és az ebből eredő tanulságokat elraktározod, hogy egy legközelebbi hasonló helyzetben is alkalmazhasd. Ha célravezető volt, azért. Ha éppen akadályozott valahogyan vagy eltérített a szándékodtól, akkor azért.

Nézzünk erre egy egyszerű példát. Régebben sokkal nagyobb gondot okozott nekem az ajándékozás. Szeretek személyre szólóan adni, hogy arról szóljon, aki kapja. Ennek alapja, hogy én hogyan ismerem a másikat, milyen a kapcsolatunk. Ebből fakad aztán egy ihlet, ami ezt a kapcsolatot jelképezi. Ez mindig is ott volt bennem, a megvalósítás az, ami egy idő óta nagy átalakuláson ment át.

Aztán a tudatos jelenlét tanulásának egyik hozadékaként „leesett”, hogy ez mekkora stressz és így már nem is annyira buli ez a típusú ajándék keresés. Kipróbáltam hát azt, amiről addig olyan sokat olvastam és hallottam elméletben, vagyis a tudatos teremtés egy formáját.

Ez nálam ebben az esetben így működött:

• fogalmazzam meg pontosan a szándékom, azaz szeretnék egy barátom számára olyan ajándékot adni, ami neki és nekem is örömöt okoz, ha van konkrét elképzelés, akkor képet is alkothatok róla,
• majd engedjem el,  vagyis ne stresszeljem magam azon, hogy mikor és hol és hogyan fog ez megvalósulni, hanem tudjam és bízzak abban, hogy a legmegfelelőbb megoldás születik meg és a legjobb időben,
• miközben azért a szándékot a tudatossággal ébren tartom, vagyis nem megy ki teljesen a fejemből, hogy én ezt akarom, mert akkor nem fogom észrevenni a lehetőségeket, amik ehhez a szándékomhoz érkeznek,
• majd amikor egyszercsak megjelenik előttem a lehetőség, akkor viszont cselekedjek, azaz felismerve, hogy ez a megoldás, meg is tegyem azt, ami a megvalósításhoz szükséges.

Ma már, amikor csak ihletem van rá, ezt a mintát követem. És az a tapasztalatom, hogy nagyon jól működik, minden érintett elégedettségére. Úgyhogy ezt az újbóli ismétléssel mélyítem egyre inkább magamban, hogy előbb-utóbb ez legyen sokkal természetesebb, mint a kapkodós-idegeskedős rohangálás és pánikolás.

És ez nem csak az ajándékozásra alkalmazható technika. Bármely vágyad valóra váltásában hatalmas segítség lehet. 

De ez az írás most épp másról szól, így most nem ezt mélyítem tovább…:-)

Önmagad „tanulása”

Az önismeret (is) egy életen keresztül tartó tanulási folyamat, ahol az élet mutatja a leckét a következő feladat, próba, akár konfliktushelyzet formájában. Mindig adódik valami, amiből tanulsz, vagy ami segít letisztázni magadban valamit.

Ma már egyáltalán nem új dolog és egyre inkább elfogadott, hogy minden helyzet – és ezt főleg a nehéz, fájdalmas, félelmetes, szomorú esetekben kell még nagyon tanulnunk – tanítani akar bennünket. Minden, ami velünk történik az egy kép az éppen aktuális önmagunkról, testi-érzelmi-mentális állapotunkról. Mi van akkor, ha nem tetszik az, amit látsz, tapasztalsz, érzel?

Valószínű ideje van annak, hogy belül rendet rakj. Ideje van annak, hogy kiértékeld a helyzetet és abban való szerepedet, belső hozzájárulásodat. Ismerd fel, mit akar mutatni magadról, tanuld meg a leckét, és az élet iskolájában egy legközelebbi helyzetben már más eredménnyel „vizsgázhatsz” belőle, azaz másképp reagálod le, másképp vagy jelen.

Ugyanakkor azt sem szabad elhanyagolni, amikor éppen tetszik az az élethelyzet vagy állapot, amiben vagy. Igenis ismerd fel, hogy ez is a te műved. Ismerd el magad, hogy jó úton vagy, összhangban magaddal és a mindenséggel, létezéssel. Főleg az önismereti út elején nagyon fontos ez, amikor még nem annyira természetes ez az állapot.

Minden ilyen önmagad vállon veregetése lesz az önbizalmad és önbecsülésed építésének újabb és újabb lépcsőfoka, ami segít tovább haladni egyre tudatosabban a jelenlét, a szeretet, a kölcsönös együttműködés és a világ – általad is – jobbá válásának útján.

Tanulni a nem-tanulást

Ebben az értelemben a nem-tanulás azt jelenti, hogy tudatosan már nem mész bele olyan helyzetbe, amely felé csak a megszokott és biztonságos, betanult út visz, miközben érzed, hogy a szíved másfelé vezetne.

Ma már nem kell mindent újra és újra megtapasztalni, csak mert arról úgy tanultad, hogy az úgy van. Lehet, hogy nálad éppen másképp működne. Lehet, hogy rengeteg időt és energiát spórolnál meg magadnak, ha mernéd vállalni, hogy arra menj, amerre az érzéseid és a belső útmutatásod vezetnek.

Például „mindenért meg kell szenvedni” tartja egy régi mondás. És ehhez már láthatod is magad előtt felvázolva az utat, ami nagyjából így néz ki: ha egyik állapotból a másikba el akarsz érni, akkor annak kőkemény ára van, ami nem lesz könnyű, sőt egyenesen „vért fogsz izzadni”, hogy megkapd.  Miközben belül valahol érzed, hogy lehet ezt másképp is csinálni.

Lehet úgy is teremteni, hogy bizalommal és hittel engeded megtörténni azt, ami a kívánt szándékod felé visz. 

Akkor miért is kellene újra és újra megtapasztalnod és így tanulnod azt, hogy a „mindenért meg kell szenvedni” nem feltétlenül az egyedüli járható út?

Ebből következik, hogy a tanulásnak és megismerésnek egy új formája bontakozhat ki nálad is, ha hagyod. Ez pedig az örömmel, odaadással, bizalommal és hittel való tanulás.

A felszabadulás ösvénye

Rájössz, hogy amit igazán szeretnél, az mindig elérhető. Valódi vágyaidhoz, melyek összhangban vannak lelked fejlődési tervével, mindig megkapod a megvalósításukhoz szükséges képességeket és lehetőségeket is.

Amikor nagyon szenvedsz és görcsölsz, kapaszkodsz és dühöngsz, tehetetlenül fájsz vagy megalázkodva ostorozod magad, mielőbb állj meg. Hagyd abba. Figyelj befelé. Kapcsolódj a lelkedhez, kérd belső vezetőd segítségét. Kérd, hogy ő segítsen ebben a helyzetben. Ne akard egyedül a megszokott módokon megoldani, mert hosszabb lesz és fájdalmasabb, ráadásul kevésbé célravezető.

Amikor kapcsolódni tudsz belső erőforrásodhoz, ezáltal a mindent kitöltő, határtalan Magasabbrendű Forráshoz is kapcsolódni tudsz. Saját öngyógyító és önsegítő erőid ebből a végtelen, kiapadhatatlan szeretet-energia forrásból táplálkozhatnak és hozhatnak számodra kitartást (ha épp arra van szükséged), vagy megkönnyebbülést (ha felesleges szenvedés körökben ragadtál).

„Segíts magadon, Isten is megsegít”. De Isten és minden égi segítője csak akkor tudnak támogatni ebben a folyamatodban, ha megnyitod magad rá. Ha megengeded magadnak a segítséget. És ha ezt meg tudod tenni, akkor meg fog érkezni az, amire épp szükséged van. Égen és földön egyaránt.

Csodálatos megtapasztalás ez, a legszebb és legszentebb tanulási folyamata isteni önmagunknak. És ez az, ami felé tartunk. Te is. Én is. Mindannyian. Az út hosszússága, meredeksége, kalandjai rajtad állnak. Mennyire vagy bátor és lelkes hozzá?

Kívánok szívből jövő, önmagaddal egyre inkább összhangba kerülő, tudatossággal megerősített élet-tanulási folyamatokat!

Ha szeretnéd megnézni, hol tartasz most a saját tanulási utadon, vagy konkrét kérdésed van a következő lépéseddel kapcsolatban ezen az úton, töltsd le ezt az ajándék inspirációs anyagot, vagy gyere el egy egyéni konzultációra és találd meg a válaszaidat.