Lélekemelő szétesés 1. – 3 egyszerű lépés, amire figyelj

Tapasztaltad már azokat a nehéz napokat, amikor mintha minden ellened esküdött volna. Amikor egyrészt szinte semmi, de tényleg semmi erőt nem érzel magadban ahhoz, hogy ezt a napot valahogyan végigtoljad.

Úgy érzed, hogy legszívesebben kivonnád magad a világból, ha tehetnéd. Legszívesebben megszűnnél létezni a világ számára, és hagyjon mindenki békén.

Ezt azért ugye az esetek nagytöbbségében nem teheted meg, mert ott vannak a feladataid a családod, az elvégzendő tennivalóid, és így tovább. Ezért, akárhogyan is, de össze kell kapnod magad. Leginkább két választás áll ilyenkor a számodra:

Erőt veszel magadon, és hajtod tovább magad az eredeti elképzeléseid, terveid szerint.

Sajnos, ez az erő ilyenkor nem a nagybetűs Erő szokott lenni általában. Sokkal inkább egy kontrollos akaraterő ez, kevésbé jószándékú, sokkal inkább erőltetett, és valódi belső erő nélküli. Vagyis egy belső figyelem és önmagad iránti együttérzés nélkül hajtod végig magad azon a nehezebb napon, időszakon. Kikényszeríted magadból, hogy az érzéseidet és lelkiállapotodat egyszerűen told félre, ne figyelj rájuk. Ehelyett kényszerből tevékenykedsz. Na de mi is lesz ennek a következménye?

Tapasztalataim alapján ez olyan mintha mindent többszörös erőbedobással kellene elvégezned ahhoz, hogy minimális eredményeket elérj. Ráadásul folyamatos bosszankodással és stresszeléssel. Egyrészt mert valóban sebezhetőbb, gyengébb és érzékenyebb állapotban vagy. Másrészt mert sorozatos „véletlen” kis balesetekkel, hátráltatásokkal kell megküzdened. Kihullik a kezedből a pohár, a toll, lekésed a buszt, összezavarodott vagy a munkádban, folyton lefagy a telefonod, a laptopod, és így tovább. Csupa olyan dolog, amelyek véletlen kis baleseteknek tűnnek, de túl sok ez egy napra ahhoz, hogy ne akarjon jelenteni valamit a számodra.

Ez így tehát egy „csakazértisvégigtolomaztamiténafejembevettemmára” energia működtetése.

Nem azt mondom, hogy ilyenkor az a legjobb, ha csapot-papot otthagysz és semmit nem csinálsz. De az biztosan nagyon sokat segít magadon, ha tudatosan mész keresztül ezen az állapoton, időszakon. És akkor el is érkeztünk a másik megközelítési módhoz.

Tudatosítod a helyzetet és lazítasz a gyeplőn

Ha tudatos vagy magadra és a lelki világodra, érzelmi állapotodra, akkor egyszerűen tudsz egy olyan szinten együttérző lenni magaddal, amikor felismered, hogy mi a helyzet. Azt mondod „ok, ez ma nem az én napom lesz, ez ma egy nehéz nap, nem vagyok a topon”. És ez könnyen lehet, hogy épp a napod közepén tudatosodik benned, hogy esetleg másképp kellene folytatni a tevékenységeidet. A lényeg a felismerés.

Ha ez megvan, akkor máris átválthatsz egy tudatosabb és magasabb szintű irányra, amikor a lelkeddel való nagyobb összhangban vagy, és ebből fakadóan reagálod le, amikor észreveszed, hogy ez egy olyan nehezebb nap. Tehát nem akarsz magadtól olyan teljesítményt kicsikarni, ami máskor egyébként még a kisujjadból kirázva is működne, egyszerűen és gyorsan. Nem akarsz extra feladatokat bevállalni, nem akarsz szuperül teljesíteni, hanem egyszerűen elkezdesz egy túlélő üzemmódra kapcsolni. Kívül. A megvalósításokban.

Ehhez pedig javaslok  3 egyszerű lépést, amivel ezt könnyen és a lehetőségekhez mérten hatékonyan megteheted.

1, Vedd sorba az aznapi teendőidet, és nézd meg, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell tenned, mert halaszthatatlan.  Az összes többi, halasztható feladatot és teendőt kezd el későbbre időzíteni.

Ne akarj mindent aznap megoldani, még az előre eltervezettek közül is halaszd, amit csak tudsz. Még azokat is, amikre azt érzed, hogy időd lenne rá. Merthogy azt vedd figyelembe, hogy ilyenkor minden többszörös idő- és energia befektetéssel működik csak. Már ha egyáltalán működni fog.

Mert ilyenkor nagyon gyakran történik az, hogy azt tapasztalod, hogy valahogy hiába egyszerű a feladat, de minden szétesik a megvalósításban. Ilyenkor esnek ki „véletlenül” a kezedből a dolgok, vagy sorba jönnek az egyéb, téged folyamatosan hátráltató tényezők. Például folyton lefagy a telefonod, a laptopod. Vagy egyszerűen nem találod a szükséges dolgokat, lekésel megbeszélt időpontokat, határidőket, stb. Nem egyszer, hanem újra és újra.

Ehelyett tehát, amit csak tudsz, inkább halaszd máskorra.

2, Ha társalognod kell másokkal, ha közösségbe kell menned, ha a családoddal vagy, ilyenkor a legjobb, magadnak és a környezeted számára is, ha kikommunikálod azt, hogy ma nehezebb napod van.

Kikommunikálod azt, ahogyan érzed magad. Közlöd, hogy most fáradtabb, ingerültebb, gyengébb, szomorúbb, dühösebb, depresszívebb vagy, mint máskor. Lelkileg érzékenyebb vagy. Igen, nem könnyű a gyengébb napjaidon megmutatni magad a világnak. És igen, ez egy komfortzóna átlépés lesz.

Mégis azt javaslom, hogy amit úgy érzel, hogy még meg tudsz tenni, amit ki tudsz mondani, azt tedd meg. És hidd el, érhetnek kellemes meglepetések ezt követően. Ha megengeded magadnak, hogy nem vagy a topon, és ezt a környezeted tudomására is juttatod, figyeld meg, hogy hogyan oldódik a feszült légkör a körülötted lévőkben is.

Mert már tudják, hogy ha bármiféle hevesebb érzelmi reakciót adsz, vagy visszahúzódóbbnak látnak, akkor az nem azért van, mert velük van bajod, vagy nem ellenük és miattuk van, hanem egyszerűen ez ma egy ilyen napod. És kéred, hogy ne vegyék magukra, illetve legyenek tekintettel rád is.

A megfelelő, őszinte és együttérző kommunikáció, itt is csodákra képes.

3, A lehető legegyüttérzőbb vagy magaddal. Ez persze az előbbi két esetben is benne van. Viszont fokozhatod még azzal, hogy ismerve magad, akkor tudod, hogy mi az, ami téged feltölt energiával. És a kiszelektált, későbbre halasztott teendők és programok helyett önmagadra és a regenerálódásodra fókuszálsz.

Ha tudod, hogy téged a csend feltölt, a séta/mozgás felölt, a zenehallgatás feltölt, vagy egyszerűen bármi olyan, amit tudsz, hogy neked jó, akkor tedd be ezeket a napodba.

És ezek között lehet az is, hogy egyszerűen semmit nem csinálsz. Nayon sokszor ez az állapot, ha érzékenyebb, empatikusabb lelkületű vagy, azt jelenti, hogy a belső világodban történik (történne) sokkal több minden, mint kívül.

Tehát az energiáidat ide szeretné koncentrálni a termeszétes önregenerálódás érdekében a belső bölcsességed, amely nagyon intelligens és mindig tudja, hogy igazán mire van szükséged a legmagasabb szintű életvitelhez. Olyankor is tudja, és sokkal jobban, hogy mire van szükséged, amikor te kívül szeretnél pörögni, végrehajtani, megfelelni, kiszolgálni másokat, segítséget nyújtani másoknak, megmenteni másokat stb.

Ilyenkor tehát minél inkább lecsökkented a kifelé való összpontosítást és a világban való tevékenykedést a minimális szükségesre, és tudsz befelé is figyelni, de legalább egy annyira, hogy nem erőszakolod magadra mindazt amit eredetileg elterveztél, hanem lecsendesíted magad és egy kicsit együttérzőbben átadod magad ennek az állapotnak, akkor nagyon sok minden megtörténik belül. Akár tudattalanul is. Vagyis nem kell feltétlenül tudnod hozzá a számodra logikus magyarazátokat. Csak engedned kell saját öngyógyító energiáidat hatni.

És így most már nincs szükség arra a küzdelemre, amit a belső bölcsességed kénytelen lenne folytatni, mert te kívül akarsz megvalósítani. Miközben a belsőd pedig folyamatosan küldözgeti a jeleket, hogy nem-nem-nem, most ide, a belső munkára és önregenerálódásra kell a figyelem, az energia.

Ha érdekel ezt hogyan csináld, olvass tovább>>>